Paszomány és Rokolya

ahogy a meredek széléről szétnézek megkövesedett magamra leltem és ebből csak a csípés melyet tomporomra helyezett mozdított ki megtelepedtem magamban közönyömön sziklával hasít éjjel alszom szunyadom vánkosomra arcot pirítok olyat mintha nem lennék nem dédelgetem fuvallat szalad át felettem szemébe…