Paszomány és Rokolya

  tenyér talp fejbúb és beleálltam az arcába, szem se rebbent, pedig elég közel nyomtam pofázmányomat, hogy értse, nem babra megy itt a kecmec   aztán amikor jónak hívén magam átkoztam sorsban kegyeltként elmém mint furcsa lényként duruzsolt szavaim eklatáns vermet ástak abba süllyesztettek ebből…