fain, túl a zúzó fogmosás napi rutinján a kacsintó méhek üdve döngicsél és megállóhelyek hűvös magányában a szél belekúszál a hajba és tova áll hol arcra a nap ragyog a húst rohasztó a lengő lelket taposó ahogy a gyökértelenség kapaszkodót keres botoran egy hajba kap és dől az egészszel minden ábránd itt hagytak rakatban és így nézi a tova szaladó kék csudát és kijelzőre ragaszthatja ábrázatát míg a futamidő lejár bérletéért kotorász mert megjöttek a neonba öltözött kedvtelenség áramszedői ez meg egy váltó amit aláírt a mindenható ahogy légkondicionált hidegség folyósóján egy tocsát kerül megint felszállt valaki kezeletlenül és már csak ez hiányzott ez a bűz
idézőjelbe szegezett a jelen, az első szembejövőbe belevásik a fogam inamba szállt a szemtelenség mongyő micsoda botladozás kulissza mázzal pepecselve lökdösni memoárt építeni vazallus testet bontani egy pohárnyi diót önteni a garatra pimasz ábránddal karóról károgni a madárijesztőkre fittyet hányni gyorsulási versenyen időt hányni
most ébred hite elillan mint záporeső és pont annyira hogy a por is belepte
