nem keverendő a kecskével
hiányos tér és belátások hosszas emlegetése nélkül huszonegyedik század eleje akár más századok kezdete amelyek jól eltartanak akár ötven hatvan évet hogy aztán az ember számlálta idő beteljesítse újra önmagát ebben is lehetne lehetőség szerint roppanni de a hosszútávkúszó eféle hajlamoknak nem enged teret
de várva a pillanatra mint vadűző, leső hogy együttállásában a bűn elnyelje az áldozatot, hogy az áldozat megnyerje a bűnt
nem látomásban, való erejükben a halálosban és az újjászületőben a húst a vért hol lidérc idegenül síri a vajúdás az örök lefölmenet
a besárgult foltokon csizmák sara útporából gólemek rossz átkozódás szimpla önkény ahogy a hiányok verme öntudatot épít nagy ótóval jársz biztos földig ér a lábad vered a nejed csalod a napod pénzért gondolod mindent felszáll mint a füst nem tisztelsz semmit kacskaringós úton jutottál idáig az igéret mindent átható erejével amivel nem éltél rossz versenybe kerültél és alul maradtál belátni képtelenül
