percekre csöndbe burkolózva az átható majális szellőibe kapaszkodva tartom magam a semmiben erre varrtam gombot és a kulcslyukon szeleltem el
hogy a tudás az időben csírázik lassan mindent megragadón ahogy gyökret ereszt lassan értem meg lassulva látom ahogy nem mozdul
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
